back-to-school-cm-quotes-web

fotó:charity-matters.com

Egy érdekes videóra bukkantam és azt hiszem nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, amiről szól. Az iskolarendszerről.

Hihetetlen szélsőség figyelhető meg ezen a téren. Amíg a világ egyes részein lehetősége sincs a gyerekeknek tanulásra, addig máshol, másokat megnyomorítanak lelkileg a teljesíthetetlen elvárásokkal és robotokat programoznak belőlük.

Ez a kis videó utóbbihoz kötődik inkább és hatalmas igazságok hangzanak el benne. Mélyen egyet tudok érteni vele. Én elkötelezett híve vagyok az alternatív oktatásnak. (És nagy tisztelője az ebben dolgozóknak.)

De azt is hozzá kell tennem, hogy tisztelet a kivételnek, mert nem minden pedagógus sorolható egy kalap alá az állami rendszerben sem. Igenis vannak olyanok, akik megpróbálják meglátni az embert, Katit, Julcsit, Petit …. és nem egy diákot a sok közül, aki szépen olvas, jól számol vagy éppen nem számol, de énekel(ne). Hanem az embert, aki egyedi és megismételhetetlen. Akiben ott szunnyad a lehetőség, aki csak arra vár, hogy valamiben kifejezhesse magát és majdan kiteljesedhessen. De lássuk be, ez a kevesebb. Ráadásul előbb-utóbb hozzáidomulnak a rendszerhez ők is, mert túl nagy az ellenállásba ütköznek (ami valahol érthető is). És a gyerek ott marad támogatás nélkül és végül ugyan az történik vele is. Beáll a sorba. És még csak választása sincs.

És nem, nem tudom elfogadni azt az érvet, hogy szüleink és mi is felnőttünk valahogy ebben a rendszerben és ember lett belőlünk, akik tisztelték/tisztelik a felnőtteket. Ugyan, ezt tényleg beveszi valaki? A félelmen alapuló tisztelet az én szememben nem tisztelet. Meg lehet nézni hány alkoholista, kábítószer problémával küzdő van közöttünk, hányan élnek csonka családban és az öngyilkosságok számáról még szó sem esett. Tovább is van, mondjam még? És a család mellett az oktatási intézmény tud a legtöbbet tenni egy gyermekért.

Szerintem nem attól lesz valaki sikeres az életben, hogy olyan óvodába adjuk 3 évesen, ahol erős a matek (igen, ez tényleg megtörtént a környezetemben), és innentől kezdve minél több tárgyi tudást próbálunk a fejébe passzírozni az illetőnek, amit soha, de soha nem fog használni. Ahhoz biztos nem, hogy boldog és teljes életet éljen. A tapasztalatom ugyanis az, hogy a hajamra kenhetem az eddigi 3 diplomámat. Bizony… Mert ugyan nem sokat integráltam az utóbbi egy hétben, de titrálni sem sokat szoktam nyaranta. Ahogyan nem is latinul folyik itthon a beszélgetés az egyes minőségbiztosítási rendszerekről. De hogy kezdőként kikerülve anno azt sem tudtam merre vagyok arccal előre, az már bizonyos. A gimnáziumról meg ne is essék szó, mert a tananyag emlékezetemben százalékosan kifejezve, erősen a nullához közelít… De ha lett volna egy, csak egyetlen egy pedagógus, aki meglátja bennem a lehetőséget és afelé terel, amiben jó vagyok, amit szeretek, ami az utam lehet, akkor nem jóval 30 éves korom után  kellett volna rájönnöm arra, mi is az ami boldoggá tesz.

És hogy mitől lesz sikeres valaki? Attól, hogy megállja a helyét bármilyen élethelyzetben, hogy van véleménye, hogy azt csinálja amit szeret… Tovább is van, mondjam még?

Nekünk pedig – agyon nyomorgatottaknak – igenis kötelességünk gyermekeinknek elmondani/megmutatni, hogy ezt máshogy is lehet. Hogy van választásuk. Mert mindig van választásunk!!!!!

Szánjatok erre a videóra pár percet. És ha nem is változik meg egyből a véleményetek, legalább gondolkodjatok el picit a látottakon, hallottakon. Ha pedig egyetértetek, adjátok tovább… Köszi

 

Ha tetszett a bejegyzés, gyere és csatlakozz a Harmónialiget Facebook oldalához,  ahol még több érdekességet olvashatsz.

Pin It on Pinterest