Boldogság vs. Pozitív életszemlélet. A kettő ugyanazt jelenti? Vagy esetleg van különbség közöttük? Ezen töprengtem a napokban. Lássuk mire jutottam.

Nemrég azt olvastam valahol, hogy a pozitív gondolkodás és a boldogság között van némi különbség. Aztán ezen elgondolkodtam és rá kellett jönnöm, hogy valóban így van.

A pozitivitás egy gondolkodásmód

 

field-328962_1280-300x225

A pozitivitás egy gondolkodásmód, ami általában jellemzi az életemet. A boldogság pedig az, amit akár nap mint nap megélek és érzek, de ez általában rövid időszakokat-, akár pillanatokat jelent csak.

Ha pozitívan szemlélem a világot, akkor a boldog pillanataim is egyenes arányban nőnek majd. Ez egy teljes elmozdulása az életnek abból a beszűkült állapotból ahol csak fekete és fehér létezik, ahol úgy érzem, nincs választásom.

Nem gondolom, hogy ezzel a meglátásommal nagy és új felfedezéseket tettem volna. De azért az szuper dolog amikor összeállnak a részletek és egészben látom a képet. (éljen a jobb agyfélteke 🙂 )

Teremtsünk boldog pillanatokat

 

admin-ajax

Véleményem szerint minden nap megvan a lehetőségem arra, hogy boldog pillanatokat teremtsek magamnak. Még akkor is, ha éppen az adott időszakot nem élem meg pozitívan. És igen, ehhez szükségeltetik némi-némi erőfeszítés. A kulcs itt is a nyitottság. Mert ha nyitott vagyok, akkor a posványos mélység legmélyén is észre tudom venni azokat a röpke pillanatokat, amik azért vannak, hogy segítsenek és a felemelkedésemet támogassák. Legyen az egy jó zene, egy dupla habos forrócsoki vagy egy új ruha.

Adni és másokat segíteni valóban öröm.  Hisz valahol magam is erre tettem fel az életemet. De egyszerűen életszerűtlennek tartom azt, hogy csak és kizárólag ebből tudjon valaki töltekezni. Helyesbítek, kizártnak tartom, hogy én csak ebből táplálkozzak. Igenis kell a színes virág az asztalomra, a kannában gőzölgő illatos tea, sőt még egy új toll is ahhoz,  hogy olykor jobban érezzem magam.

És nem kell ahhoz a spirituális eszmék világába menekülnöm – mint ahogy azt az önismereti utam elején tettem -, hogy jobban legyek. Mert ez valóban csak menekülés. El a jelenből, el a problémáim elől és olyan dolgokat próbálok magammal elhitetni amik befogadására még nem vagyok kész, amikről csak azt hiszem, hogy értem őket. Pedig nem. Félreértés ne essék, messzemenőkig nyitott vagyok az ezotéria világára is, ugyanakkor nagy különbséget látok a valódi és a látszat spiritualitás között. Talán egyszer majd ezt is kifejtem.

A lényeg, hogy nem véletlenül születtem embernek és kell azt az utat bejárnom amit. És ebbe beletartozik a manapság közhelynek számító apró, hétköznapi csodák észrevétele is. Lássuk be, egy házat sem a tetején kezdünk építeni. Ha majd az alapok rendben lesznek, akkor szépen lassan lehet felfelé haladni azon a bizonyos létrán.

Hmm, igen, vállalom, én itt tartok, és már azt a bizonyos rózsaszín szemüveget is sikerült levennem. Már nincs rá szükségem, enélkül is jól látom az élet szépségeit a maguk valóságában.

Én erre jutottam. És te?

Ha tetszett a bejegyzés, gyere és csatlakozz a Harmónialiget Facebook oldalához,  ahol még több érdekességet olvashatsz vagy nézz szét a Harmónialiget Instagram oldalán és csemegézz fotóinkból.

Fotó forrás:

www.pixabay.com

Kiemelt kép: Getty Images

Pin It on Pinterest